A Kedves bópeer...! című kisregényben Déry Tibor egy idősödő író intim és melankolikus portréját rajzolja meg, aki testi hanyatlásával és a közelgő véggel szembesülve számvetést készít életéről. A fiktív levelek és reflexiók sorozatán keresztül a főhős a környezetében lévőkkel való kapcsolatait vizsgálja, miközben a „bópeer” kifejezés szeretetteljes, de egyben távolságtartó gúnynévként jelenik meg a családi szférában. A mű, amely Déry életének alkonyán született, a memória törékenységéről és az öregkor elkerülhetetlen magányáról szóló filozofikus meditáció, amelyet az íróra jellemző intellektuális elegancia és lakonikus önirónia hat át. Az 1970-es évek Magyarországának hátterében a mű egyetemes reflexiót kínál arról, hogyan próbál a pengeéles elme navigálni egy olyan testben, amely lassan cserbenhagyja őt.

Du00e9ry Tibor

Kedves bópeer...! Regény