1957 őszén a nyugati sajtó, az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió hidegleléssel terít le és beszélt Szabó Miklós híreiről és nyomtalan eltűnéséről. A félelem minden okot megadott. Hiszen Szabó Miklós hazatérésével a kínai magyar politikai emigráció egész jól bevonfémezte, és egy gondolkodási pontikus, bel- és külpolitikai „ketyegőbetét” emészette meg mindazt, amit a többi nyugati, ellenzéki szervezet alá munkálói és a magyar politikai emigrációnál a legperesebb imperialista körökkel való szoros összefonódásáról évekén át mondott. A Szabó Miklós által feltárt tények és adatok vitathatatlanok és cáfolhatatlanok. A közölt cáfolhat adat, többek között az ENSZ irányelvénél ötös bizottsága az ártatlan hazug ismertetésével a magyarországi eseményeket. Kínos, pontos tárgyi bemutatja mindazokat, akiknek álláspontok egyeznek e télek, de akik soha, sehol itthon sem voltak magyarok, most pedig a többé nyugaton dollárért, fontért, svájci frankért és guayanagémter márkáért szolgálják a magyar nép és minden nép ellenségeit. Azt is megtudjuk e könyvből, hogy mit tesz a magyar emigráció „eliteje”, a kisebbített, kábolonélotett kisenberré. Semmit. Epp ez volt Szabó Miklós keserves csalódásainak egyik fő oka. A nagyercegönckek, a királybelűaknáek, a kovucánk és a blichesek oldalaka épp úgy nincsen semmi közük a kisebberekhez, mint ahogyan itthon sem volt. A dezmokráció és a humanizmus illusionával tevele ment Szabó Miklós nyugatra, de odakint megfosztották ezektől az illúzióktól. Arra tanította, hogy szélsőjobboldalinak, fasiztának, lelkiismeretlen hazárulónak kell lennie annak, aki az emigrációban érvényesülni akar. Odakint idegében dobban is Szabó Miklós arra, hogy itthon a helyé minden becsületes magyarok és hazaszeretők a becsületesség célj. Az aljaság, ütélkedés, ösz-szecskálódás idegén gazdák kezuének kérésére helyett hazajött. Könyve érdekes olvasmány.

Miklós Szabó

Foglalkozasuk emigrans